A gazdaság fekete éve – Az euró bevezetése nincs napirenden, a jegybank optimizmusa is alábbhagyott
A járvány okozta válság még inkább a távoli jövőbe helyezte az euró bevezetésének lehetőségét. A maastrichti kritériumok most betarthatatlanok, nincs olyan mérce, amely megfelelő lenne arra, hogy meg lehessen ítélni, Magyarország mikor lesz alkalmas az európai közös pénz bevezetésére. Bár a jelenlegi költségvetési helyzetünkben is érdemes lenne erről tárgyalni, a kormánynak továbbra sincs olyan szándéka, hogy a forintot felváltsa az euróval. Ez azért is furcsa, mert nagy lenne a támogatottsága egy ilyen lépésnek, szemben például Csehországgal, ahol a lakosság többsége ellenzi a pénzcserét, pedig az ország már teljesít minden kritériumot. Ez azért is érdekes, mert a csehek szinte mindenben azonos úton járnak Szlovákiával, ahol 2009 óta euróval fizetnek, és ott a közvélemény sikerként könyveli el, hogy elbúcsúzhattak a rövid életű szlovák koronától.
Románia, Bulgária és Horvátország – dacolva a jelenlegi gazdasági krízissel – már megtette az előkészületeket az euróövezethez való csatlakozáshoz. Ám Orbán Viktor és kormánya nem vesz tudomást arról, hogy váratlan helyzetekben, mint a mostani járvány, különösen hasznos lenne, ha az árfolyamkockázattal, a forint folyamatos leértékelődésével nem kellene számolni.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke a múlt heti kamatdöntést követően a gazdaság szempontból fekete évnek nevezte 2020-at. Ha a hazai jegybank általában optimizmusáról ismert elnöke is sötéten látja a távozóban lévő esztendőt, akkor valóban gondok lehetnek. Hihetünk neki, már csak azért is, mert tőle szokatlan módon – szigorúan szakmai alapon – bírálta a kormány gazdaságpolitikáját.
Matolcsy GyörgyA nyár folyamán jóformán nem akadt olyan makroelemző Magyarországon, aki ne csodálkozott volna azon, hogy a koronavírus-járvány első hullámát követően az MNB kitartott amellett, hogy a hazai gazdasági növekedés mértéke idén is meg fogja haladni az egyébként kiválóan sikerült 2019-es évet. Ez alapos pofon volt a forintnak, hiszen október végén az euró árfolyama már 370 forint közelében járt. Természetesen ennek a járvány mellett nemcsak a jegybank félresikerült jóslata volt az oka, hanem az is, hogy az állam nem tudta felpörgetni a beruházásokat és a közösségi fogyasztást.
A jegybankelnök most már elismeri, hogy határtalan optimizmusa minden alapot nélkülözött.
Napjainkban a Szabadság téren is biztosak abban, hogy nem ússzuk meg az évet a GDP 6,0-6,5 százalékos visszaesése nélkül. A recesszióból maga a járvány – a számítások szerint – 3,0 százalékponttal veszi ki a részét, de az MNB-ben úgy gondolják, ha képes lett volna a kormány a közösségi (állami) fogyasztást növelni, akkor 1,0 százalékponttal jobb lehetne a teljesítmény.
Egyik oldalon Matolcsyék azt fájlalják, hogy a kormány nem pörgette fel a gazdaságot új állami beruházásokkal, a másik oldal szakértői éppen azt vetik a kormányzat szemére, hogy a járvány által okozott károk orvoslására szánt összeg egy tekintélyes részét felesleges, korántsem sürgős beruházások finanszírozására fordították. Ezek közül is kirívó a Budapest–Belgrád vasútvonal építése. A 166 kilométeres beruházás költségei már 750 milliárd forintnál tartanak, s aligha ez a végösszeg. Az állami beruházások felpörgetésének elmaradása – az MNB szerint – mintegy 1,4 százalékkal növelte meg az idei recessziót.
Utólag mindenki okos, vélik a gazdasági elemzők, amikor szóba kerül, hogy a jegybank elnöke is most a kormányt bírálja. Műhibának nevezi, hogy az új lakások áfáját a korábbi 5 százalékról ismét 27 százalékra emelték, s ezzel – szerinte – további 0,5-0,6 százalékponttal nőtt a gazdasági visszaesés mértéke. Kétségtelen, hogy egy ilyen döntés nehezen érthető mindazok számára, akik ismerik a NER lakáspolitikai elképzeléseit.
Az idei esztendő gazdasági földrengése – úgy tűnik – a jegybank elnökének korábban rendíthetetlennek látszó optimizmusát is megváltoztatta. Matolcsy György tanulmánykötetét, amelynek alcímében még az szerepel, hogy a magyar gazdaság sereghajtóból éllovas lesz, a közelmúltban újra kiadták, de úgy tűnik, mintha a könyv nyomdába adása óta a szerző önvizsgálatot tartott volna. Legalábbis erre a következtetésre lehet jutni, amikor a 2020-as évre visszatekintve megállapítja, hogy „a jövő teljesen más, mint a múlt, ugyanis törésekkel és hasadásokkal is érdemes számolni”. Az elnök is belátta: az a növekedési ütem, amely a 2010–2019 közötti időszakot jellemezte, már aligha lesz elegendő a következő tíz esztendőben. Ma már ő is tisztában van azzal, hogy megújulásra szorulna az egészségügyi ellátás éppúgy, mint például a nyugdíjrendszer, vagy általában a kormány gazdaságpolitikája.
A gazdasági helyzetet csak súlyosbítja, hogy a K&H Bank felmérése szerint
a megtakarítók 36 százalékának mindössze egyhavi tartaléka van, de ha megszűnne a magyarok rendszeres havi jövedelme, a családok átlagosan legfeljebb hét hónapig tudnának megélni a meglévő megtakarításaikból.
Csekély vigasz, hogy egy évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet, és 2018-ban ez még egy hónappal rövidebb is volt. Azok, akik a járvány miatt idén vesztették el az állásukat, átlagosan három hónapig tudnak megélni anélkül, hogy friss jövedelmük lenne. A felmérésből az is kiderül, hogy az ország keleti felében még ennél is kiszolgáltatottabbak a családok, s aligha okoz meglepetést, hogy a fővárosban kétszer annyi ideig tartanak ki a családi megtakarítások, mint a többi régióban.
Matolcsy 2022-ig csak a növekedés helyreállítására számít, szerinte az államadósság csökkentésével csak azután szabad ismét foglalkozni. Mindebből kitetszik, hogy a jegybank még mindig a gazdaságpolitika egyik irányítójának képzeli magát, holott 2018 óta – úgy tudni – ezt a szerepet a Pénzügyminisztérium visszavette, meghagyva az MNB-nek a pénzügyi stabilitásról és az árstabilitásról való gondoskodás nem kevésbé fontos feladatkörét. E téren nem szerepelt rosszul az MNB, mert 2020-ban a pénzügyi stabilitást sikerült megőrizni, a bankrendszer működésében nem voltak zavarok. A jegybank megfelelő módon kezelte a gazdasági körforgásba juttatott 5800 milliárd forint friss pénzt is, elérte, hogy mindennek nem volt számottevő inflációgerjesztő hatása.
A járvány kitörése óta minden nemzeti bank a kamat csökkentésére törekedett. Az amerikai nemzeti bank szerepét betöltő Fed például nulla százalékra mérsékelte a kamatát, és bejelentette, hogy 2023-ig nem is kívánnak ezen változtatni – mondta lapunknak Suppan Gergely. A magyarországi kamatpolitikáról azt mondta, a forint alapkamata 0,9 százalékkal kezdte a 2020-as évet, és 0,6 százalékkal zárja.
Más szakértők is úgy vélik, hogy a válság miatt az MNB végre beleilleszkedik abba a tendenciába, amely a növekedés, a gazdaság talpra állítása érdekében alacsonyan tartja a kamatokat. Ez nem egyszerű feladat, hiszen az elmúlt években, amikor a magas infláció miatt a forint folyamatosan leértékelődött, nem emeltek kamatot, amelyből most nincs mit visszavenni. Ez a tendencia kedvezőtlen hír a hazai megtakarítóknak is, hiszen az alacsony kamat és a különböző banki díjak miatt nem érdemes a hitelintézeteknél elhelyezni a pénzüket, ez alól csak a hosszú futamidejű állampapírok jelentenek kivételt. Egyértelmű, hogy az MNB-nek az a célja, hogy ide tereljék a tőketulajdonosok átmenetileg nélkülözhető forintjait.
A gyenge forint ellenére a magyaroknak aligha lehet vonzó, hogy külföldre menekítsék megtakarításaikat, mert ott még alacsonyabb vagy éppen negatív kamattal találkozhatnak. Így maradnak számukra a hazai pénzintézetek, azok legalább stabil lábakon állnak. Vagy a párnacihába dughatják a pénzüket, de ez a legkevésbé sem mondható célszerű magatartásnak.
A cikk a 168 óra hetilap 2020. december 22-i számában jelent meg.
