Átok ül a Kolosy téri piacon, évek óta zárva tart

2024.04.28. 19:34

A Bel-Buda és Óbuda között megbújó Újlak központját mindig élénk kereskedelem jellemezte. A mai Kolosy téren a török időktől működött piac. A rendszerváltásig rendezetlen, de népszerű bódésor átköltözése és megújulása óta mégis átok ül rajta, évek óta zárva tart, és a funkcióját keresi. 

„A Kolosy téri üzlet egyike a kerület legszebb és legízlésesebben berendezett boltjainak. A fényben úszó üzletben jól láthatóan helyezték el a gazdag áruválasztékot. A barátságos hangulatú üzletben derűs arcú fiatalok fogadják a vevőket. Ha egy percre odafigyelünk, hallhatjuk, hogy jól ismerik vevőiknek igényeit, mert tudják, hogy mit ajánlhatnak nekik” – így mutatta be a Mérleg – a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szabad Szakszervezetének lapja 1963-ban a Kolosy tér kiemelkedő kereskedelmi életét.

A kisvárosias, falusias hangulatú Újlak központjában mindig is élénk kereskedelmi élet zajlott, ami leginkább a több évszázada itt működő piac köré szerveződött.

Már a törökök is piacoztak

A Buda, Óbuda és a Duna közé beékelődött, kisebb hegyekkel – Remetehegy, Mátyáshegy, Szemlőhegy, Zöldmál városrészekkel – körbezárt térség a középkorban feltételezhetően Szentjakab vagy Szentjakabfalva néven létezett, s noha a település történetéről kevés forrás áll rendelkezésre, központját a mai újlaki templom környékére helyezik.

A török hódoltság után a terület egy időre elnéptelenedett, majd a községet bajor és württembergi telepesek alapították újra. A forrásokban németül Neustiftként – azaz Újlakként –, latinul Neobudaként említik a települést. A terület az 1873-as városegyesítésig Buda szélső kerületét képezte, határát az akkoriban Határ útnak nevezett mai Nagyszombat utca alkotta. A térség két fő útvonala az Alterner Str. (ma Lajos utca) és a Wiener Str. (azaz a Bécsi út) volt.

Az említett piacélet kezdete már a török korra visszavezethető. A mostani Kolosy tér és a Nagyszombat utca közötti térségben hatalmas piactér alakult ki, amely a hódoltság végeztével is megtartotta funkcióját, és az újonnan alapított faluban felsővásártérként működött. A főleg német és rác betelepülők alkotta Újlak a Rákóczi-szabadságharc idején a harcok és az erődítési munkák következtében sokat pusztult.

A 19. században sem a lakosság számában, sem az épületállományban nem történt jelentősebb változás, ugyanakkor még 18. században felépült a piactér kiemelkedő épülete, az újlaki templom – hivatalosan: Sarlós Boldogasszony-plébániatemplom. Az 1705-ös alapítású plébániát csak 1799-ben avatták fel, amikor elkészült a Hamon Kristóf budai építőmester tervezte barokk stílusú templom. 

A főhomlokzat közepére emelt harangtornyot még az építkezés fázisában statikai hiba miatt el kellett bontani,

majd a déli oldalra igazítva épült új torony, ez adja az épület ma is ismert aszimmetriáját.

Az eredetileg nem túlzottan tehetős újlakiak főleg a domboldalakon futó szőlőket művelték, vagy szőlőbirtokosok voltak. A 19. század közepétől azonban Óbudán és a közvetlen környéken is megerősödött az ipar, egyre többen találtak munkát a gőzmalmokban, textilgyárakban, festőüzemekben, ezzel együtt a lakosság száma is lendületes növekedésnek indult, és a szőlőhegyek elkezdtek beépülni. Ekkor alakult ki Újlak és Óbuda részben ma is ismert, kisvendéglőkkel, kocsmákkal tarkított képe, amiről már írt az Építészfórum a Flórián tér történetét bemutató cikkében.

Leégett raktár

A mai Kolosy tér piaci jellegét sokáig megőrizte, erre utaltak korabeli elnevezései is: a 18. században Marckh Platz (Piac tér), 1822-től Heu Platz (Széna tér), 1896-tól Lujza tér – a Lajos utcai oldalon 1867-ben megépült gőzmalom elnevezése után. A malmot a Barber és Klusemann Gőzmalom társas vállalkozás építtette, majd 1867-ben a Lujza Gőzmalom Rt. vette át üzemeltetését.

Az elnevezés a malom alapítójának, Wahrmann Mórnak köszönhető, aki felesége, Gold Lujza után választott nevet a vállalkozásának is. Az 1895-ben kibővített, hatemeletes malom- és búzaraktár épülete 1921-ben nagyrészt leégett. A csonkán maradt épület 1936-ban az Első Budapesti Gőzmalom Rt. tulajdonába került, de nem sokkal később lebontották, helyére értékes bérlakásokat építettek. A tér végül 1900-ban kapta meg ma is ismert nevét Kolosy György honvéd százados szabadságharcosról.

A téren működő szabadtéri piac a 19. század végére kezdett elavulttá válni. Ahogy a Lehel teret és a Batthyány teret bemutató cikkekben is olvashatjuk, a főváros közgyűlése 1894-ben Kamermayer Károly főpolgármester javaslatára megszavazta, hogy a város elmaradott élelmezését párizsi és német mintára új, korszerű, higiénikus vásárcsarnokokkal modernizálják. Létrejött a ma is ismert, építészetileg egységes elgondolású vásárcsarnok-hálózat, a szabadtéri piacokat pedig, higiéniai okból, idővel igyekeztek felszámolni.

A Kolosy piac áthelyezését 1936-ban a Lujza-malom lebontásának apropóján indítványozta a Magyar Kereskedők Egyesülete. A piacon áruló kereskedőkkel egyetértésben tett javaslatuk szerint a piacot a térről az elbontandó malom helyére kellene áttelepíteni, ott az érintettekkel együtt egy új, korszerű terű kereskedelmi egységet létrehozni, a piac korábbi helyén pedig közparkot és játszóteret létesíteni.

Filmmúzeum, kabaré, irodalmi kávéház

A terv akkor nem valósult meg, a piac még egy bő fél évszázadon keresztül a helyén maradt, s bár a megjelenését egyre inkább szedett-vedett bódék jellemezték, komoly közkedveltségnek örvendett. A legenda szerint

megannyi híresség is rendszeresen vásárolt egykor, ide járt a focista Tichy Lajos, a vízilabdás Gyarmati Dezső vagy a színművész Bessenyei Ferenc.

A népszerű, de egyre rosszabb minőségű, alacsony komfortfokozatú házak alkotta, kisvárosias hangulatú környék revitalizációjának gondolata már az 1980-as években élénken foglalkoztatta a szakembereket. A méretéhez képest nagy forgalmú Kolosy tér átalakítására összetett tanulmány, majd ez alapján elkészített előzetes tervek készültek.

A Rádi Károly által bemutatott és elfogadott városrendezési elképzelés értelmében a Kolosy tér könyékén – tanulva az óbudai Fő tér átalakításából – megmaradtak volna a kisvárosias jellegű, egy-két szintes házak, de a rehabilitáció során a lakófunkciókat megszüntették volna, ehelyett kulturális, idegenforgalmi funkciókban gondolkodtak, középpontban a térrel. A környéken, főleg a Lajos utcában építendő komfortos lakótömbökbe tervezték átköltöztetni a leromlott minőségű házak lakóit, ezzel együtt indult volna el a rehabilitáció. A tanulmány a Városépítésben 1987-ben megjelentek szerint így képzelte el a piac jövőjét:

A Kolosy téri piac rekonstrukciója és bővítése kapcsán – a jelenlegi »bódéváros« megszűnik – az itt üzemelő kereskedelmi egységeket a tér keleti és déli falát határoló épületekben helyeztük el. A továbbiakban a piacon csak szabadtéri árusítást terveztünk. A Csemete utcába telepített új АВС-áruházzal kibővülve a Kolosy tér – megőrizve hagyományát és jellegét – korszerű kereskedelmi központtá alakul, mely mindkét kerület lakossági igényeit szolgálja.

A terv a Lajos utca mentén tömeges lakásépítést javasolt a földszinten kialakítandó üzletsorokkal, ugyanakkor a környék kereskedelmi központja egyértelműen a Kolosy tér maradt volna a megújuló piaccal. A Bécsi út, Bokor utca, Csemege utca régi épületeiben kulturális funkciókat képzeltek el – budai filmmúzeummal, kabaréval, helytörténeti gyűjteménnyel, irodalmi kávéházzal –, valamint idegenforgalmi létesítményekkel, éttermekkel, szálláshelyekkel. Az innen induló, nyugati lejtős területen egyfajta művésznegyedet vizionáltak műtermekkel, galériákkal. A terv akkor nem valósult meg, de valamelyest megágyazott a néhány évtizeddel később kialakított Promenádnak.

Piacból buszvégállomás

A piacot végül bezárták, és az 1990-es évek elejére lebontották azzal a céllal, hogy a téren álló korábbi Güttler kávéház épületét átalakítva egy új, fedett, kisebb vásárcsarnokot létesítsenek. A piac helyére parkoló, majd buszvégállomás került. Az egykoron Óbudán élő Csukás István író így emlékezett vissza a nem túl vonzó, szűkös, elavult, de sokak számára mégis kellemes és családias piacról annak bezárása után, 1994-ben az Élet és Irodalomban:

Dobogó szívvel megálltam a piac sarkán, s gyönyörködve néztem az összetákolt, kátránypapírral fedett bódékat, az asztalon pirosló manósipkát, a cseresznyepaprikát, a felfújt képű almát, a lányos zöldbabot, a bársony csikóorrhoz hasonló gombát és a többi földi csodát, és nem tudtam betelni velük! Segítségül hívtam az orromat is, és mámorosan beszívtam az illatokat: a füstölt hús, a savanyú káposzta, a kapor illatát, mint egy kábítószeres. A komor falak-évek között feltündöklő darabka gyerekkor volt a piac. Rögtön otthon éreztem magam! Kisimultak a ráncok az arcomon s egy kicsit a lelkemen is.

Naponta lejártam, télen nyáron, hőben-hóban, hűséges széptevő, a kofák mosolyogva fogadták köszöntésemet, elnézően figyelték téblábolásomat. Lassan kóstolói rangra emelkedtem, jutalmul a hűségemért, ami azt jelentette, hogy itt is kaptam egy falat kolbászt, ott is kaptam egy szem szőlőt, csak hogy el ne vigyem az álmukat. Játékos és tiszta szerelem virágzott bennünk e csöppnyi piacon, ahogy kell, s amitől el lehet viselni az életet. A szerelem nem múlt el, ott van ma is a szívemben, vagyis nem én lettem hűtlen: a piacot bontották le. A bódék eltűntek, néha elképzelem, hogy kátránypapír szárnyukkal felrepültek az égbe, s magukkal vitték ámuló éveimet.”

A piac 1992-ben vehette birtokába a tér központjában álló egykori Güttler Vince-féle kávéház átalakított épületét. A kávéház fogadta be a III. kerületi Újlaki Első Magyar Asztaltársaságot is, amelyet 1881-ben alapítottak az újlaki polgárok. Tagságát helyi tisztviselők, gyárosok, orvosok, tanárok, gyógyszerészek, iparosok alkották. Céljuk volt „jótékonyságot gyakorolni a szegény iskolás gyerekek iránt, s fejleszteni a társadalomban a magyar nemzeti irányt”. A társaság pénzbüntetéssel sújtotta azt, ha valaki a körükben idegen szavakat használt, a bevételt, akárcsak az általuk szervezett jótékonysági bálokból származó adományokat, a rászoruló gyermekek támogatására használták fel. Jégpályát tartottak fenn nekik a Lajos utcában, majd alapítványt hoztak létre az 1890-ben létesült polgári leányiskola javára.

A Bécsi Corner és társai

Az épület felújítása Szegner László és Matus Péterné (UVATERV) tervei alapján készült, és 1992 decemberében fejeződött be: három szinten 2800 négyzetméternyi hasznos területet alakítottak ki, ami alá mélygarázs került. Az új piac megtartotta a korabeli vendéglő-fogadó-istállóépület külső méretét és hangulatát. A belső udvart először ponyvával fedték le, de azt 1996-ban üvegtetőre cserélték.

A tér élete lassan újból felélénkült, a környező épületek részben megújultak, átalakultak, részben új, az eredeti hangulathoz kapcsolódó tömegű és jellegű épületek jöttek létre. A Bécsi úton bevásárlóközpont nyílt, benne – ha nem is a ’80-as években elképzelt filmmúzeum, de – mozival, más szolgáltatásokkal, kikapcsolódással, a szomszédban és a Csemege utcában újonnan létesült vendéglátóhelyek sorakoznak. 2009-ben a korabeli iskola kortárs megújításával létesült a Bécsi Corner irodaház, ezzel egy időben a barokk serfőzőház is újjászületett Plájer János és Peschka Alfréd tervei alapján, amely projektet az Építészfórum is részletesen bemutatta.

Veszteség, elmaradt vásárlók

2011-ben hirdette meg az óbudai önkormányzat a részben európai uniós forrásokból megvalósuló Promenád tervét a Kolosy tér és környékének megújítására, gyalogoszónák kialakítására. Ezzel együtt a piac is felfrissült, a belső udvara új burkolatot kapott, az épület északi, emeleti szárnyaiba pedig az Óbuda-Újlak Kulturális és Információs Központ és a Civilház költözött. Igyekeztek további tereket létesíteni a helyi közösségek, vállalkozók és civil szervezetek számára, emellett a piac turisztikai lehetőségeit is erősíteni. A piac előtti térség, maga a Kolosy tér a korábbi murvás parkoló helyett díszburkolatot kapott, akárcsak az innen kiágazó Csemege utca – kialakult egy kisvárosi agora.

A 2012-ben megújult piac azonban mégsem váltotta be az elvárt reményeket, a kereskedők, árusok kikoptak, a standok és az üzlethelyiségek részben üresen maradtak,

a Civilház sem tudott kellő mennyiségű rendezvényt meghirdetni. Két évvel később ugyan látványos keretek közt heti rendszerességű termelői piacot is nyitottak az épületben, a vásárlók mégis sorra elmaradtak – igaz, ez sosem volt nagy tömegeket vonzó piac, inkább a családias hangulat jellemezte, ami kiolvasható Csukás István fentebb idézett soraiból is.

Az uniós támogatás fejében az önkormányzat vállalta, hogy megbízásukból az Óbuda-Békásmegyer Városfejlesztő Nonprofit Kft. legalább öt évig üzemelteti a kereskedelmi területet. A piac azonban folyamatos veszteséget jelentett az önkormányzatnak, ezért már 2016-ban elhangzott, hogy új üzemeltetőt és megváltozott funkciót keressenek a csendesen kiüresedő épületnek. Felvetődött, hogy igazodva a Bécsi úton kialakuló tendenciákhoz, 

a piac egyfajta food hallá alakuljon át, ami a gasztroturizmus számára is vonzó lehetne.

Ehhez az önkormányzat üzemeltetői pályázatot írt ki, majd 2018-ban nemcsak az épület üzemeltetése, hanem idővel annak tulajdonjoga is külső vállalkozásokhoz vándorolt át. A pályázatban nemzetközi konyhát, kézművesüzleteket és turistákat is vonzó programokat vártak el a leendő üzemeltetőtől, mindez azonban mind a mai napig elmaradt. A piac belső része évek óta teljesen zárva van, az utca felől is csak egy Starbucks kávézó és néhány kisebb vendéglátóhely jelképezi az élet minimális nyomait.

A szerző az Építészfórum munkatársa.

Források:
Élet és Irodalom, 1994. július–december (38. évfolyam, 50. szám)
Friss Ujság, 1936. május (41. évfolyam, 111. szám)
Mérleg, 1963 (7. évfolyam, 1–12. szám) 1963-08-01 / 8. szám
Népszabadság, 2013. október (71. évfolyam, 240. szám)
Városépítés, 1987 (23. évfolyam, 6. szám)